Koviubi

El nem tudom mondani, mennyire szeretem. Első emlékképem a kovászos uborkáról, hogy 3-4 évesek lehettünk, épp a nagyszülőknél nyaraltunk vidéken és a mezőn mezítláb rohangáltunk akkora koviubikkal a kezünkben, hogy alig bírtuk átfogni gyerekkezeinkkel és természetesen két pofára zabáltuk maszatos arccal :) Azóta sem tudom, mi az elég belőle. Idén valamiért még nem csináltam. Tegnap vásárlás közben rácuppantam egy uborkás rekeszre és kb 3 kg-t sikerült összeválogatnom. Elő került a 8 literes nagy üveg is. Ubikat jól megmostam, végeit levágtam, 4 oldalról beirdaltam és jó szorosan bele nyomkodtam egymás mellé az üvegbe őket. 1,5 fej fokhagymás is bele pucoltam. Elég jót tesz neki. Majd annyi vízzel nyakon öntöttem, hogy jól lepje el őket. A vízbe kb 3-4 evőkanálnyit sót oldottam föl előtte. Kapott egy jó marék kaprot, félig már megszáradt kenyeret és lefedtem. Próbáltam olyan helyet találni neki, ahol jó sok nap érheti napközben. Reményeim szerint 3 nap múlva leszedhetem a kenyeret a tetejéről és hétvége közeledtével már majszolhatom is kedvenc kovászos uborkámat :)