Korábbi bejegyzésemben már megemlítettem, hogy bizony megbuktam első kovászos kenyeremmel. Nem is volt finom, az állaga sem volt az igazi és nem is nagyon akart megkelni maga a tészta. Akkor kicsit kétségbe estem, de akartam még 1-2 esélyt adni a dolognak. A kovászt el is tettem a hűtőbe pihenni. Tegnap kora este elővettem, 100 g vízzel és 100 g kenyér liszttel megetettem és kint hagytam szobahőmérsékleten, kíváncsian várva. Működésbe lendül-e. Ezen a ponton nem volt hiba. Reggel levetem a kovászból 20 dkg-t a kelesztő tálba, a maradékot megetettem és ment vissza a hűtőbe. A tészta kovászához hozzá adtam 500 g BL80 kenyér lisztet, 320 g vizet és egy kanál sót. Bedagasztottam, 10 percet pihentettem, átgyúrtam, megint pihentettem, megint átgyúrtam, majd egy órát ismét pihentettem. Ekkor lisztezett deszkán óvatosan megnyújtottam, meghajtogattam, majd ment vissza a kelesztő tálamba. Ezt az egy órát pihentetem majd meghajtogatom, kb még 5x megismételtem. Utolsó alkalommal nem hajtogattam, hanem megformáztam és sütőpapírral bélelt jénaiba tettem, lefedtem és itt még jó 1,5-2 órát pihent. Ez idő alatt szépen megdagadt.
Most nem volt baj a keléssel, szépen dolgozott a tészta, szépen hólyagosodott, bizalomra adott okot. 240 fokon 1 órát sütöttem fedő alatt. Ez alatt szép piros lett és a héja olyan ropogós, mint még soha egy kenyeremnek sem. Finom is lett, ez tagadhatatlan. Örülök, hogy nem adtam föl első kudarcom után :) Arról még nem döntöttem, hogy ízre ez tetszik jobban, vagy az élesztős, öregtésztás kenyérke. Talán ez utóbbinak kicsit könnyedebb íze van, a kovászos még így is kicsit savanykás, de nagyon finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése